Rotterdam egy más Hollandia

A mostani hétvégén három helyet is meglátogattunk. Kezdtük Kinderdijkkel, mely arról híres, hogy 19 malom áll sorban egymás mögött, és az UNESCO világörökségi listáját is gazdagítja.
A malmokat a 19. században építették, azért, hogy az elárasztott földterületekről leszivattyúzzák a vizet és mellettem malomként használják. Ma is működik elvileg mindegyik.
A Kinderdijki emberek szerencsére megőrizték kisvárosi kedvességüket, így nagyon jó érzéssel sétálgattunk a több száz éves malmok között. Az egyik működött is, a másikba pedig be lehetett menni, mert múzeumnak volt berendezve. De legtöbbjük egyébként jelenleg lakóházként funkcionált.
Innen kb. 20 perc alatt Rotterdamban is voltunk.

Már előre olvastam, kerestem, hogy mit kell megnéznünk ebben a városban. De ahogy beértünk a városba, számomra is nyilvánvalóvá vált, ami sok oldalon visszaköszönt, hogy ez a város teljesen más, mint a többi Holland város. És az ok igazán egyszerű.  A várost 1940-ben lebombázták, és gyakorlatilag az egész várost újjá kellett építeni. Így Rotterdam egy sokkal modernebb város lett, magas épületekkel, felhőkarcolókkal, bevásárlóközpontokkal.

Mindemellett híres a hatalmas kikötőjéről. Azt mondják, ez az egyik legforgalmasabb kikötő az egész világon. Egyedül Sanghaj kikötője előzi meg, mégpedig a kirakodott konténerek számában és az olajszállító hajók forgalmában. Ez itt több mint 500 tengeri járat végső kikötőhelye és több mint 1000 kikötővel van összeköttetésben. Európa legfontosabb gázolaj és vegyipari termékeket fogadó kikötője, konténer, vasérc, szén és élelmiszer-kereskedelmet bonyolító állomása.

Ahogy a városba beértünk Kinderdijk felől érkezve, sikeresen leparkoltunk a Witte Huis mögött, és neki is mentünk ezzel egyből a Kijk Kubusnak. Így innen kezdtük a városnézést. 
A Witte Huis az első felhőkarcoló volt Európában. 1898-ben építették a 11 emeletes épületet, és évtizedekig maradt a legmagasabb Európában a maga 45 méter magasságával. Herman és Gerry van der Schuijt építették az épületet, mivel Gerry New Yorki utazása megihlette őt így a Fehér Ház szecessziós stílusban épült de "amerikai" módra, mivel ez egy tégla torony, ellentétben az amerikai acélszerkezetek használatával.

Mögötte ott áll a Kijk Kubus: A régi kikötő (Oude Haven) hexaéder házai (Kijk Kubus) Rotterdam modern építészetének híres képviselői. Ezeknek a házaknak az egyike nyitva áll a nagyközönség előtt, be is van rendezve, így el tudjuk képzelni milyen, lehet egy olyan épületben élni, mely 90 fokkal el van fordítva a saját tengelye körül. Érdekes, hogy ezek a már 21. századi épületek a város egyik régi negyedében, az “Oude Haven”-ben találhatók, többek között a Könyvtár impozáns épülete mellett. Megnéztük a manapság diákszállóként használatos lakások egyikét, és tényleg érdekes, nyomott hangulatú, szűk, mindamellett izgalmas is.

St. Laurens katedrálissal folytattuk. A templom 1449 és 1525 körül épült, a Laurens egyház egyetlen megmaradt késő gótikus épülete, mely a középkori eredetű Rotterdamot is képviseli.Sok ember számára a Laurens egyház szimbolizálja még ma is Rotterdam történelmét.

Ezt elég érdekes utca követte, a Baustraverse, egy külső Westend City. Azaz egy olyan komplexum és városrész egyben, mely telis-tele van boltokkal, étkezdékkel, Media Markt és társaival, de nem egy épületbe lépünk ki, hanem az utcákra. Ezt több utcán keresztül tudjuk megcsinálni, mert egymás hegyén-hátán roskadoznak füzérekben a boltok.

Innen továbbhaladva a Stadhuis, azaz városháza épületét néztük meg, mely a rotterdami Coolsingel utcán található, 1914 és 1920 között épült, és Herni Evers professzor tervezte. A városháza alapterülete 86*106 méter és egy udvar veszi körül, tornya 71 méter magas. Az épület Beaux-Arts stílusban épült. De bizánci, román és Art Deco hatásokat is érezhetünk.

Innen a Holland Casino hatalmas felhőkarcoló épülete mellett továbbsétálva elmentünk a Kunsthal épületéhez, majd a Fotomúzeum, Beuningen múzeum, Chabot múzeumokat éritnve eljutottunk a Tengerészeti (maritiem) múzeumhoz, majd a kis kikötőket is útba véve egészen a legnevesebb látványosságig, az Erasmusburgig, azaz a Maas folyón átívelő hídig.
A bámészkodás után a hídon átsétáltunk és megnéztük az Új Luxor Színház épületét, majd a Torpen op Zuid-et, ami a KPN épülete. Az épület homlokzatán 896 zöld lámpa ép, mely segítségével animációk jelennek meg például amikor az éves maraton van Rotterdamban.

A hídról már láttuk a a Wilhelminapier (pl Deloitte, Spido) épületeit, amelyek hatalmas felhőkarcolók a híd lábánál. Egy kis történelmet beiktatva a Hotel New Yorkot néztünk meg, vagy más néven a The Grand Old Lady. Az épületet 1901-ben szecessziós stílusban J. Muller, Droogleever Fortune és C.B. van der Tak építészek építették. 1977-ben Holland America Line központja Seattle-ben volt, majd 1984-ben Wilhelmina Pieren került megvásárlásra ez az épület. 1993-ban nyitotta meg kapuit étterem-kávézó és Hotel funkcióval magánvállalkozók befektetésének köszönhetően. Vele szemben található a Rotterdam Cafe, World Port Center épületei és a háta mögött pedig a Montevideo épülete.

Ahová nem jutottunk el, de érdemes megemlíteni: 
 -A HET PARK-on keresztül elmentünk volna a híres Euromast toronyhoz, mely 1960-bn épült és a legmagasabb pontja 185 méter. Több szintes a torony, és az Euroscoop nevű lifttel, a legmagasabb pontig fel lehet jutni, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik az egész vársora. És egy érdekessége, hogy a szerkezet forog körbe, tehát a teljes körpanorámát megkapjuk egyhelyben állva. Hát messziről veszélyesnek láttam, és már hulla fáradtak is voltunk, így a kocsi felé vettük inkább az irányt. De Gergő lefilmezte, ahogy a lift lejön a tetejéről.
-Markthal épülete, ami egy nagy logisztikai központnak néz ki. Ezzel ellentétben egy vásárcsarnok. Hatalmas monumentális építészeti furcsaság. Színes, nyüzsgő, izgalmas.
-Blijdorp-állatkert: Az állatkert egyik legújabb nevezetessége az Ocenárium. A víz alatt, 25 méter hosszan kiépített, üveg alagúton keresztül vezetô utat az idelátogatók a tenger egyik legtitokzatosabb vadászainak, a cápák legkülönbözôbb fajtáinak a társaságában tehetik meg. Utjuk következô állomása lehet a Karib tenger, gyönyörű színekben pompázó koral zátonyait felidézô kiállítás. Innen eljuthat Közép-Amerikába, ahol a pilllangók és az ôket körülvevô virágok nyújtanak szívetmelengetô látványt. Az út az oroszlánfokák és tengeri vidrák által benépesített kaliforniai tengerparton ér véget. A gyerekeknek nyújthat igazán érdekes látványt az állatkert másik nevezetessége, a gorillák szigete.
 Nyári karnevál: A riói karneválhoz hasonló utcai zenés felvonulás. Minden évben megrendezik általában július végén. A rendezvény ideje alatt Rotterdam belvárosát lezárják.
-Railz Miniworld: Vasútmodell kiállítás.

A nap vége felé elkanyarodtunk Gouda városka felé is, mely a Gouda sajt névadója. A város tele volt helyiekkel, akik a városi kávézókban töltötték szombat délutánjukat. A város főtere, mely hetente egyszer a sajtpiacnak ad helyet, most hivatalos piacként funkcionált. A sajtok mellett a pékáru, ruhák, játékok, háztartási eszközöket áruló árusok sátrai álltak egymás mellett, ezzel kicsit piaci hangulatból is kaphattunk, ha nem is a sajtpiacéból. Megkóstoltuk a csípős sajtot, ami narancssárga volt, és egy zöld színűt is, ami inkább párizsira emlékeztetett, mint sajtra. De nem hagyhattuk ki.
Így indultunk hulla fáradtan hazafelé, tele élményekkel, malmokkal, sajtokkal.


Hirdetések



Holland specialitások II.

Nem állunk meg a sajtoknál és szélmalmoknál. Kutattam tovább, aminek az eredménye a következő:
 
A HOLLAND (DELFTI) KERÁMIA
Delft jellegzetes holland kisváros, Hága és Rotterdam között, csatornákkal, kis hidakkal, vízitaxikkal, és történelmi épületekkel. Egyik nevezetessége a delfti porcelángyár.
A XVI-XVII. században a holland úri családok ezüst és arany evőeszközeik mellé a messzi Kínából hozatták a festett porcelántárgyakat, melyeknek az ára a nagy szállítási költségek miatt elég borsos volt. Az 1600-as években megszűnt az importálás, és mivel Delftben megszűnt a sörgyártás is, az üresen maradt gyárépületből kerámiaüzemet létesítettek, és hamarosan nem kevesebb, mint 32 kis kézművesműhely gyártotta az agyagedényeket.
1653-ban Delft egyik kolostorában megkezdődött a finom porcelán gyártása is. A termelés, ma is a hagyományos korongozással, kézi festéssel történik.
A delfti fajansz gyártásának négy korszaka van.
1.    Az első volt a Delft Blue, azaz a delfti kék, fehér alapon kék minták, főként a kínai motívumokat használták szívesen.
2.    A másik, szintén régi stílus a Polychrome, színei a sárga, zöld, barna, mediterrán összhatású.
3.    A Pynacker-stílus színei a vörös-kék-arany, ezek a tárgyak japán behatásra készültek.
4.    A legújabb, modern stílust az Unique termékcsalád képviseli, ezek egyedi darabok fiatal művészek elképzelései alapján.
A gyár bemutatóterme egyben múzeum is, ahol vázák, tálak, gyertyatartók, kávéskészletek láthatók, míg körben a falakon porcelán mozaikképek, az állványokon szobrok gyönyörködtetik a látogatókat.
De mit isznak-esznek ezekből a csodaszép étkészletekből:

HOLLAND ÉTELEK
Ahogy az Vincent Van Gogh híres festményén, a Krumplievőkön (Aardappeleteres) is látható, a hagyományos holland ételek fő hozzávalója többek között a krumpli, amit általában hússal és főtt zöldséggel fogyasztanak. A hollandok tradicionálisan nem használnak csípős fűszereket, viszont előszeretettel öntöznek meg mindent szafttal. A tejtermékek fogyasztása különösen jellemző, ez a tudósok szerint a hollandok magasságának egyik oka lehet. Tengeri nép lévén azonban sok halat és zöldséget is esznek.
De az általános étkezési szokás a következő: A hollandok a napot általában szendviccsel, és kávéval vagy teával kezdik, majd délben újból szendvicset esznek (sajttal), végül egy nagyot vacsoráznak.
Azért mégis össze tudtam szedni pár tipikus holland ételt annak ellenére, hogy a háziasszonyokra nem jellemző, hogy a konyhában serénykednének órákon keresztül Minden félkész, vagy készétel. De mégis a következőket érdemes megemlíteni:
Nemzeti ételnek az ún HOTSPOT vagy stamppot-ot nevezik, krumplipüréből és különböző hozzávalókból – mint például répa vagy salátakatáng, általában rookworsttal (szaftos kolbászfajta) tálalják.
Krokett: hússal, vagy sajttal töltött gombóc.
Levesek: legnevesebb a borsóleves (Erwtensoep) és a spanyol vörösbab leves, de a püré- és krémleveseket is előszeretettel eszik.
Vla: sűrű, édes puding, amit nagyrészt tejből készítenek, íze a vaníliától kezdve a csokoládén át az eperig bármilyen lehet. Érdemes kipróbálni a hopjes-vlát és a bitterkoekjes-vlát, melyeknek valóban tipikus és leírhatatlan ízük van. Kipróbáltam, isteni finom. Igazából zselé állagú puding. Kedvenc a bitterkoekjes-vlá.
Karnemelk: szó szerint ’habos tejet jelent, de egy híg, keserű ital. Nem izlik.
Poffertjes: Ezek leginkább kis palacsintákra hasonlítanak, melegen és sok porcukorral tálalják. Bárhol előre gyártva is meg lehet vásárolni, így hazaérve csak meg kell melegíteni, és már eheted is.
Hagelslag: kenyérre szórható csokoládédarabkák.
Muisjes: szó szerint egereket jelent, és ugyanabba a kategóriába tartozik, mint a hagelslag, kenyérre lehet szórni. A muisjest hagyományosan beschuiton (vastag, kör alakú és nagyon ropogós snack) tálalják, ezzel ünnepelve egy gyermek születését. Általában ánizsból készítik, cukorbevonattal.
Patat: (hasábburgonya) Ez önmagában nem tűnik holland specialitásnak, de a hasábok vastagsága és a tény, hogy gyakran majonézzel eszik, bizony több külföldi figyelmét felkelti. Még izgalmasabb étel a patatje oorlog (szó szerint: hasábburgonya-háború), melyben a sült krumplira majonézt, ketchup-ot és saté-szószt öntünk és meghintjük nyers hagymával.
Haring: Egy tipikus holland finomság. A nyers heringet nyers hagymával fogyasztják. A faroknál fogva felemelik a halat és fokozatosan a szájba csúsztatják. A hal fejét természetesen eltávolítják és a halat megtisztítják.
Mivel elég édesszájúak ezért a sok fajta csoki és marcipán mellett előszeretettel eszik a palacsintát és a következő számunkra igen gej dolgokat: Stroopwafel (úton-útfélen lehet vásárolni az árusoktól az édes ostyát. Főként szipuppal eszik felnőttek, gyerekek egyaránt), Pindakaas (lefordítva ugyan mogyorósajt, de magyarul mogyoró vajkrém), Engelse drop (magyarul medvecukor. fekete színű,) Appelmoes (almapapi)


A HOLLAND CSOKOLÁDÉ
Egy csésze krémszerű, forró, habos kakaót kortyolni – ezt az elementáris élvezetet találták ki maguknak a hollandok. A 17. század óta járják a hajók holland zászló alatt a tengert, cukorral, dohánnyal és kakaóbabbal megrakodva, s rakják le terhüket Amszterdam kikötőjében. A 18. század végéig mégis csak a gazdag családok kiváltsága volt a porceláncsészékben illatozó csokoládé.
Akkoriban még úgy készítették el ezt az édes italt, hogy egy kis, fűszerekkel aromásított, őrölt kakóbabból álló tömböt lereszeltek és felhevítették. Ez a keverék kihűlés után megszilárdult, és forró tejben vagy vízben apró darabkákat olvasztottak fel belőle. Ezt a csokoládékrémet gyakran még vaníliával, fahéjjal vagy szürke ámbrával ízesítették, s a chocolatiére még mézet vagy nyers cukrot is kevert hozzá, hogy a keserű ízt megédesítse.
Lassanként általános szokás lett, hogy a vendégeknek egy csésze csokoládét kínáljanak.  Az egyik Amszterdam közelében lévő malomban 1778-ban kezdtek kakaóbab-őrléssel foglalkozni.
1825-ben Van Houten kidolgozott egy forradalmi eljárást, amelynek eredményeként könnyű, finom port gyártott, amely forró tejben gyorsan feloldódott. 1828-ban végre feltalálták a kakaóport. Beköszöntött az „instant reggelik” korszaka. Ezután már csak cukrot, banánlisztet vagy malátát kellett a kakaóhoz keverni, s készen volt a „Banania” vagy az „Ovomaltin”, ez a két frissítő és erősítő italpor.

Majd a szájmelegben olvadó kakaóvaj korábban ismeretlen krémszerűséget és formálhatóságot kölcsönzött a kakaómasszának (ezenkívül a fehér csokoládé alapanyagául szolgált). Ettől kezdve tábla-, figura-, vagy pasztillaformába lehetett önteni (ezt a hagyományt folytatja a Droste cég).

Ebben az időben a világ kakaótermelésének nagy részét Hollandia, Van Houten találmányának birtokosa importálta. A csokoládékészítéssel részben felhagytak, s inkább a kakaópor előállítására koncentráltak. A 19. század négy jelentős csokoládéüzeme – Van Houten, Bensdorp, De Zaan, és Gerkens – mind a mai napig működik, s egész Európát ellátja azzal az enyhén keserű kakaóval, amellyel az olaszok a Tiramisu-jukat és a Cappuccino-jukat hintik meg, a bécsiek fölséges krémes italukat készítik, a franciák pedig trüffeljüket vonják be.

Hollandiában a csábítóan gőzölgő ital fogyasztása éppannyira általános szokás, mint a tulipánhagymák termesztése.

A HOLLAND SÖR
A malom adott volt a maláta őrlésére, így hát az 1600-as évektől a söröcske gyártása sem okozott gondot. Sőőőt.
A hollandok kedvelt saját söre a Bavaria, ami a mi Borsodinkra, vagy a Gösserre hasonlít ízben. Inkább édesebb.

De sorolom tovább a holland söröket, melyek jó része igen nagy %-át képviseli a világ sörfogyasztásának: Alfa, Amstel, Bavaria, Brand, Budels, De Leckere, Den Engel, De Pelgrim, De Schans, Dommelsch, Drie Ringen, Grolsch, Grunn, Gulpener, Haagse, Heineken, Hertog Jan, Hoegaarden, Hoeksch, Koelschip, La Trappe, Leeuw, Lindeboom, Maximiliaam, Scheldebrouwerij, Snab, Stichtse Heeren, Us Heit.
Azt hiszem, aki ennél többet akar megtudni róla, meg kell, hogy kóstolja, vagy korábbi cikkeimben szemezgethet:  www.virtungolas.blogspot.com


Hirdetések



Holland specialitások I. -„Isten teremtette a hollandokat, de a hollandok teremtették Hollandiát.”

A cím egy Holland közmondás, hát utána járok, hogy igaz-e.
Azt hiszem, hogy elég felkészületlenül érkeztem ebbe az országba, mert ha megkérdeztétek volna két hónappal ezelőtt, hogy mi jut eszembe Hollandiáról, akkor a szélmalom, sajt, tulipán, fapapucs szavakat tudtam volna felsorolni. Merthogy az egy dolog, hogy ez a négy szó jut eszembe, de ezekről tényleg van is okunk méltán Hollandia nevezetességeinek nevezni. Utána is jártam a dolgoknak.

SZÉLMALMOK:
Legtöbbjük ténylegesen működik, és fő funkciójuk, hogy a csatornahálózatban lévő vizet szabályozzák, vagy őröljenek, vagy a könnyűipar fő forrásai legyenek.
600 éven át a szélmalom volt az első számú erőforrás Hollandiában. Eleinte a tengertől elhódított területek lecsapolására és a föld kiszárítására építették, de a Természetesen egy részükben gabonát őröltek. De a papíripar is hasznát vette.
A 20. század elején még több mint tízezer szélmalom zakatolt. Ekkor vált az ország egyik jelképévé. A legrégebbi malmok fából készültek és nádtető fedte őket, így nagy részük a tűz martalékává vált és ma már csak néhány festmény és irodalmi alkotás őrzi őket.
Ma a Holland Malomszövetség adatai szerint 1035 működő szélmalom maradt az országban, ezeket annál nagyobb becsben tartják. Talán még a széltől is óvják
Ideális működésükhöz 30 km/h-s sebességű szélre van szükség. 37 km/h-s, vagy még erősebb szélnél a vitorlákat meg kell kurtítani. Általában fekete vitorlákat tesznek a malmokra, az épület homlokzatát pedig szépen díszítik, ezt a részét „szakállnak" nevezik. A szakállon az építés dátuma, és ékes kifaragott motívumok vannak. A vitorla felépítését a holland malomépítők a 16. században fejlesztették ki, és ez azóta sem változtattak rajta.
Az Unesco Világörökség listájára felkerült Kinderdijk nevű falucska, mivel ennyi szélmalom sehol máshol nincs együtt, ilyen kis helyen, azaz a falu szélén, a csatorna mentén 19 szélmalom áll. Mindegyik a 1700-as évek elejéről való. A hagyományostól eltérően ezek nem őrlőmalmok, hanem szivattyúként működnek távol tartják a termőföldektől a tengervizet, mivel azok jóval a tengerszint alatt fekszenek. Ma ezt a funkciójukat már nem használják, de vész esetén bármikor bevethetőek lennének, mert még működőképesek. Jelenleg lakóházakként üzemelnek. Jó lehet egy ilyenben lakni.


SAJTOK és SAJTVÁSÁROK

Gouda, Eidami, Leerdammer, Leyden, Limburger, Maaslander, Old Amsterdam hogy a legismertebbeket említsem. Bár a trapista is finom, de azért érdemes ezeket is megkóstolni
A leghíresebb holland sajtvásár egyértelműen az alkmaari, ahol a minden pénteken Kaasmarkton (Sajtpiacon) többszáz éves hagyományokat megőrizve rendezik meg a vásárt. Már 1365-ben állt itt egy mázsaház, a legrégebbi sajthordó rend pedig 1593-ból származik. Így az elhíresült piacon évente több mint 150000 ember vesz részt.
A vásár délelőtt 10 órakor kezdődik harangszóra, és kb. 30000 kg-nyi sajt cserélgazdát a rendezvény végére. A kisebb sajtkupacok magántermelőktől, a nagyobbak gyáraktól származnak. Fehér köpenyes kereskedők érkeznek, akik kóstolás, szagolgatás, és megfúrás után megkezdik az alkudozást. Ezután megjelennek a középkori viseletbe öltözött sajthordárok, a kaasdrager-ek. Vállukra veszik az úgynevezett cserényt, és futólépésben, ütemre lépkedve viszik a mérleghez a hatalmas sajtokat, ahol a „táskás” segítségével megmérik a rakományt, a mérőmester kihirdeti, hogy mennyit nyom és az árral együtt felírja egy nagy táblára. A vásár után a mázsaházban (Waaggebouw) érdemes megnézni a sajtkészítés- és kereskedelem évszázados hagyományát bemutató állandó kiállítást.

De vannak a sajthoz kapcsolódó további nevezetességek is. Amszterdamból Goudába „sajtexpress” vonattal is mehetünk. Csütörtökön reggel indul a Gouda-i vásárra, ahol a környékbeli parasztok különleges kis kocsikon, kordékon hordják a gömbölyű és lapos sajtokat.
Szerdánként pedig a másik híres holland sajt névadó városában, Edamban van piac. Az északi városkában szerda délelőttönként tartanak vásárt, amelyre lovas szekereken és hajókon szállítják az edami sajtot.

TULIPÁN
A tulipán a liliomfélék családjába tartozó hagymás növény, keletről, a Pamir hegység lábától származik. Már a 11. századból vannak írásos feljegyzések róla. Karavánok hozták az első hagymákat Törökországba, ahol a 15. században kinevelték az első hibrideket. Nevét is valószínűleg innen kapta, a török „toliban” azaz turbán szóból, mivel a kinyílt virág feje hasonlít ehhez a keleti fejfedőhöz.
1593-ban az isztambuli nagykövet néhány hagymát ajándékozott az osztrák királyi botanikuskert igazgatójának, aki a protestáns üldözés során meg sem állt Hollandiáig, csak a hagymákat vitte magával.
Hollandiában enyhe mivel eleinte kevés volt belőle, csak az igazán gazdagok engedhették meg maguknak, hogy tulipánt vásároljanak. Azonban a 17. század közepére beindult az ún. „tulipánláz” vagy „tulipánmánia”, mert a hagymák árai hirtelen a csillagos égig emelkedtek a tőzsdén, és sokan mindenüket pénzzé tették, és a tulipánüzletbe fektették, amikor egyik napról a másikra megmagyarázhatatlan módon lezuhantak az árak, szegénységbe taszítva a befektetőket.
De a hagymák megmaradtak, és a virágnak ma már több mint 3500 fajtája ismert.
A fekete tulipánról regények, novellák szólnak, ám a természetben csak egészen sötét lila fordul elő. A népszerű csíkos tulipánok egy vírusfertőzésnek köszönhetik létüket. A legújabb, legdivatosabb hibridek most a papagájtulipánok, melyeknek felső sziromlevelei annyira cakkosak és színesek, hogy méltán viselik a tarkabarka madarak nevét.
1949-ben rendezték meg Hollandiában az első nemzetközi virágkiállítást KEUKENHOFBAN, ami azóta is az ország fő látványossága. Több mint 30 hektáron 6 millió virág csodálatos elrendezésben, köztük bársonyos pázsit, évszázados fák, tavacskák szökőkutakkal, faházakban kávézók és kis üzletek, hatalmas virágpavilonok tele egzotikus növényekkel, madarakkal, pillangókkal.
 
FAPAPUCS
Napjainkban a fapapucs a népi hagyományt jelenti, ezért válhatott szimbolikus formává Hollandiában.
Egy Rotterdam körüli építkezés során találták a legrégibb facipőt, amely 1270-ből származik, de a XVI. századi festők képein is már ott láthatók ezek a lábbelik. A fapapucsok széles, bordázott talpa nem süllyedt el a sárban, inkább utat taposott az ingoványos talajon. A 17. században tűntek el “stoplik“ avagy fatüskék, melyek megkönnyítették a nedves talajon a járást, a talp vastagabb lett, és sarok is került rá. Belül szalmával bélelték, így szárazon, melegen tartotta lábat.
Minden falunak volt fapapucskészítője. Általában fűzfából, nyárfából, tehát puha fából dolgoztak. Hétköznapra egyszerű, dísztelen klumpa járta, ünnepnapokon azonban gyönyörűen festett egyéni lábbeliket viseltek nők, férfiak, gyerekek. Sok helyen volt szokásban, hogy a papucs orrára ráfaragták vagy festették a tulajdonos névbetűit vagy mesterségének jelét. A tanácstagok jele például egy lófej volt.
A leghíresebbek a markeni facipők. Az asszonyok vasárnap az ünneplő ruhájukhoz még ma is fölveszik a díszes facipőt.
A világ legnagyobb klumpája is Hollandiában készült. Két barát fogott össze 2003 decemberében és májusra elkészült a mű. A monstrum 6,5 méter hosszú, 3 méter széles és 2,7 méter magas. Az egyedi darab bekerült a Guinnes rekordok könyvébe.
2000 óta Hollandiában klumpás gyaloglóversenyeket is rendeznek.

De nincs még vége, mert Hollandia nem csak ezt a négy szót takarja, van itt porcelán, amsterdami csiszolású gyémánt, vöröslámpás negyed, legális fű, Van Gogh és sok más kutató és híresség. De erről a következő bejegyzésben…


Hirdetések



Monopoli vagy rizikó?

Annyiszor hallottam az elmúlt hónapban, hogy DE IRIGYELLEK, hogy úgy gondoltam itt az ideje erről is vetni néhány sorocskát.

Tudom, hogy akik mondták, nem a szó rossz értelmében irigyelnek. Szerintem csak cserélnének velem mondjuk egy hónapra. Lecserélnének az otthoni életüket, és átélnének helyettem a szép és jó dolgokat, utazásokat, szeretetet és nyugalmat, amiről írok. De az utazáson kívül, a városok másságán kívül igazából minden bennem van belül.

Ezt a döntést hoztam, hogy elindulok, hátrahagyom a régi életem egy részét, és félig új életet próbálok kezdeni. Amikor elindultam, és még most sem tudom teljes mértékben, hogy mi lesz a jövő, tehát valamilyen szinten a bizonytalanságot választottam a biztoshoz képest. De én döntöttem így, és ehhez mérten pozitívan próbálok megélni mindent. Talán ezt az optimizmust „irigylik” az ismerősök. Azt, hogy mindennek próbálom a jó oldalát meglátni. De azért van árnyoldal is. És csak azért, hogy az irigység szó igazi ízt kapjon, és azok, akik tényleg az irigységet és kárörömet akarják belül érezni, nekik is kedvezzek, tudok írni negatív dolgokat is. Amiket én ennek ellenére próbálok nem szomorúan megélni.
Hiányzik a régi lakásom. Ez is aranyos, és mivel megérkeztek az első hivatalos leveleink a mai nap folyamán, így mostmár tényleg itthon vagyunk. 

De:

Otthon hagytam a barátaimat és családomat.

Van otthon egy jól nevelt Bodza cicukám, akivel jól összeszokott párost alkotunk lassan 6 éve, és helyette be kell érnem a tonhalra összegyűlő buta ösztön-házimacskák látványával.

Otthon dolgozó-rezidenciám volt, most pedig a kb. 8 órányi munkát az erre alkalmatlan kanapén.

A nappaliban ülve esténként nem nézhetem a saját nyelvemen meg a híreket, hanem angolul, németül, vagy épp krákogós hollandul kell gondolkodnom, és ezzel is leszívni az agyam még működő részét.

Volt egy szobának beillő szekrényem, most pedig a hálóban a falon három-három polcunk van a téli-nyári ruháknak, cipőknek, törölközőknek és a többi göncnek.

Volt mosogatógépem, most pedig még egy csepegtető sem fér el a 40 cm munkapadon. Volt sütőm, ami most nincs. Volt étkezőm, ami most szintén a nappali. Volt mikróm, most pedig a gázon melegítek mindent, mert nem férne el az sem.

Volt egy hatalmas kádam, és imádok fürdeni, most pedig van egy tusolókabinom. Királyi trónnak beillő, padlófűtéses mellékhelyiségem volt, és most pedig a füriben van a wc. Volt időzítős, majdnem beszélő mosógépem, most pedig egy közös mosókonyhában mosok.

A hálószobám császárian volt kifestve, és 180-as egyedileg nekem készített full extrás ágyon hajtottam álomra a fejem, most egy akkora hálónk van, hogy az 140-es ágy mellett és előtt 30-30 cm van.


DE! De mindezek mit sem számítanak, mert én így döntöttem, és számoltam a következményekkel. A fentiek jó része csak életminőség váltás, és csak materiális dolog. Minden attól függ hogy milyen szemszögből nézed. Nézheted így is. Nehéz napokon eszembe jutnak a fenti összehasonlítások. De nézheted úgy is, hogy választottál, és ez ezzel jár, és majd lesz máshogy, majd lesz jobb, és addig azt nézed, hogy most mi a jó, és annak örülsz. És én örülök. Minden jót és szépet teljes szívvel élek meg.

Szóval ti, akik azt gondoljátok, hogy irigyeltek engem, rosszul hiszitek. Nem irigyeltek, csak mást választottatok, és most azt az utat tapossátok. Van, aki volt elég bátor ahhoz, hogy családot alapítson, és minden nap a gyermeknevelés feladatát végzi. Én ezt még nem mertem. Van, aki nem is szeret utazgatni, mert neki csak a képek nézegetése elég. Van, aki jobban szereti az autókat. Van aki nem is akarna és nem is tudna külföldre menni, mert otthon érzi magát otthon. Van aki a jól bevált munkahelyét, életét nem merné lecserélni, egy bizonytalanra. 

Mindannyian mások vagyunk. Én erre az útra léptem, a bizonytalanra, de pozitívan állok mindenhez, és ez megszépíti a szürke, néha gondokkal, mérgelődéssel teli hétköznapokat is. Azt hiszem csak így lehet a világot szépnek látni, és akarni csinálni. Mert ha egyszer feladjuk az elvet, - hogy minden jobb és jobb lesz, és előre haladunk- akkor megcsömörlünk, és lógó szájú, megfáradt gépekké válunk. És én nem akarok gép lenni.   

Továbbra is érezni akarok, és jót, szépet akarok látni. Minél több érzést, szagot, látványt, hangot megtapasztalni, és átélni. Hogy azt mondhassam majd, ha vége ennek az élet-játéknak, hogy jó játék volt, és semmit nem bánok. Azt viszont mindenki maga dönti el, hogy monopolizik, vagy rizikózik.


Hirdetések



Kezd beállni a rendszer

Eddig olyan volt, mintha "nászúton" lettem volna kis valósággal fűszerezve. Sok szeretgetés, beszélgetések éjszakába nyúlóan. Szinte csak mi léteztünk ketten. Sok főzőcske, tévézés, kirándulás,  és mintha nem lennének hétköznapok. Alig hívott, keresett valaki. Én hívtam néha anyut, meg írtam egy-két e-mailt, de csak úgy mindenkinek.

Most is van szeretgetés, éjszakázás, főzőcskézés. De mostanra beállt a normál élet és a rend a fejemben is. Reggel időben kelés van, nincsen már 11-ig heverészés. Felkelni, kávézni, közben a számítógépet bekapcsolni. Aztán alvósban válasz az első mailekre. Ez konkrétan este hatig tart az elmúlt napokan. Pályázatfigyelés, írás, elszámolás, kontaktállás. Közben főzés valamit ebédre. Ez is eddig valamiféle kikapcsolódás volt, de mára rájöttem, hogy a mindennapi feladatok része, és mint ilyen komolyan is veszem, mert próbálkozom a változatos, ehető kaják produkálásával. Többnyire sikerrel. Ma konkrétan nem sikerült, mert a sok levél között kicsit elhanyagoltam a rizst, ami az étel élvezetét jócskán csökkentette. De megettük.

És aztán jön a délután. Hat után jön a szórakozás, kapcsolatápolás a rokonokkal, barátokkal. Egyre többen veszik észre a hiányomat, és ez nagyon jó érzéssel tölt el. Jönnek a kérdő üzenetek, hogy mi van velem, hogy vagyok. Végre mindenki ráállt, és felfogta, hogy a skype egy jó dolog, és hogy így biztosan elérnek.
 A legfontosabb emberekkel az életemben tehát így tartom a kapcsolatot. 

Nem mondom, hogy minden nap írok és hívok mindenkit, de például igazán rendszeresen tudok beszélni a kedvenc barátnéimmal, ami nekem nagyon fontos. A három nővel, amolyan replica Sex and The City van. Ha nem szóban, hát írásban tárgyaljuk ki a mindennapi kis semmiségtől kezdve az életünket merőben megváltoztató események teljes palettáját. 

Anyukám is megtanulta kezelni a skype-t, így vele is így  tudom tartani a kapcsolatot. De még mennyire!!! Még többet beszélünk, mint amikor otthon voltam.

Mára letisztult, hogy ki az a pár fontos ember, aki nincs közel, de nincs messze a szívemben. És tőlük meg is kapom a visszajelzést, mert érdeklődnek rendszeresen az életemről. Az a pár ember bőven elég nekem ahhoz, hogy itthon érezzem magam, és tartsák bennem a lelket, hogy úgy érezzem, távolról is az életük része vagyok, és hiányolnak.

Úgyhogy köszönöm azoknak, akik napi, heti szinten számot adnak az életükről, hogylétükről, és ezzel az életük részévé fogadtak, és ugyanígy érdeklődnek az enyémről és ezzel helyet biztosítanak maguknak az én életemben. El sem hiszitek, hogy milyen fontos és jó érzés ez, ha nem 2 km-es távolságban vagytok a szeretteitektől. 

Puszi ezért nekik.



A TV, mint taneszköz és intelligencia növelő

Gergő második hete délutános, így a délutánjaimat egyedül kell eltöltenem. Ami nagyjából meló, főzés, németezés. De mindig van valami, ami megfog az itteni tévében, és arra késztet, hogy letelepedjek. Valahogy mások az adások. Vannak hasonló műsorok, de jórészt olyanok mennek, amiket nálunk nem is sugároznak, vagy csak otthon nem volt kedvem bekapcsolni a sok rossz hír miatt.

 Az egyik kedvencem, aminek nálunk a megfelelője a Legyen Ön is milliomos, a Drei bei Kai. Ez a vetélkedőműsor azért fogott meg annyira, mert olyan szavakat tanulhatok, amik nem megszokottak, és még az intelligenciámat is fejlesztik. Mert hát a kérdések lehet, hogy nyelvtanilag egyszerűek, de olyan tartalommal, hogy várom, hogy mi a válasz. És közben online szótárat ütöm tisztességesen.

És élvezet a tanulás így. Csütörtökön megy a kedvenc műsorom, a Dr. House is. Imádom, bár így kicsit nehezebb élvezni, de nézem, és tanulok. Ennyit a németről. A filmek közben is írogatom a nem ismert szavakat, és később, vagy akár közben kikeresem őket. Aztán napokkal később előveszem és memorizálom őket. Szerencsére viszonylag keveset kell szótáraznom a sorozatoknál. Egy film tíz-tizenöt szó. De a politikai hírekkel már azért meggyűlik néha a bajom. De nézem, jegyzetelem rendesen. És közben szívom magamba a világ történéseit. Merthogy itt a világ érdekességeiről szólnak a hírek, nem csak a háborúkról, tragédiákról.
 
És akkor mehetünk is tovább a műsorokban. Megy a két pasi meg egy kicsi. angolul, holland felirattal. De jókat kuncogok így is. 

Aztán jön a következő: Otthon is imádtam, de itt meg végképp oda vagyok a National Geographicért. Ez már sajnos nem németül megy, hanem angolul holland felirattal. Legtöbbször azért értem a nagyját, de ha mégsem, akkor Gergő kisegít egy-egy kulcsszóval. És a tartalom? Kutatások, tájak, zseni gyerekek. Minden olyan érdekesség, ami előre viszi a világot. Vasárnap este csak úgy háttérzajnak kapcsoltuk be a tévét, és a végén két órán keresztül meresztettük szemünket, fülünket, mert olyan kutatásokról volt szó, hogy csak ámultunk. Folyadékkal feltöltötték egy már használhatatlan szívet, majd gépre kötötték az ereket, és imitálták a szív pumpálását. Ezt követően vérrel is feltöltötték, és a végén egy szívre váró személybe ültették bele. Egy olyan szívet, amit kidobtak volna. Vagy egy olyan szer, melyet a megégett bőrre helyeznek, és az stimulálja magát, és igazi bőrré változik át. És az égett arc, váll jobb, mint újkorában. Vagy a számomra legérdekesebb, melyre felkaptam azonnal a fejemet, mert a keresztfiam kis kezecskéjére pont jó lenne. Olyan szert kentek egy levágott ujjra, melytől az első perc, körmökkel együtt négy hét alatt kinőtt. Ez maga a csoda.

 És akkor eszembe jutott, amit a magyaron láttam, azt hiszem, az volt a címe,hogy A Halál 42 foka. Felhevítették az emberi szervezetet 42 fokra, mely a halál közeli állapottal egyenlő, viszont a rendes sejtek helyett 42 fokon a rákos sejtek halnak meg. Ezzel a rákos sejteket meg lehet ölni. És eladták, mert nálunk nem volt pénz a megvalósításra, nem volt igény, érdeklődés a nagy ötletre. És eszembe jutott, hogy milyen kutatás-fejlesztési pályázataimat utasították el olyan indokkal, hogy nem illik bele a kutatási koncepcióba, és milyen banális butaságokra adtak pénzt, melyeket én biztos nem támogattam volna. Nálunk miért így működik minden? Miért fordítjuk feje tetejére a világot, és ásunk gödröt, ahelyett, hogy az egekbe ugranánk? Ne válaszoljatok, a kérdés plátói volt





A régi Utrecht

Egy igazán sokoldalú és izgalmas városban voltunk tegnap. Annyi minden látnivaló volt, és olyan sokrétű érdekesség, hogy talán szelektálnom kellene, de ez a város megérdemli, hogy semmit ne hagyjak ki. Ezért régire és újra próbálom a nevezetességeket bontani. Kezdem a régivel, mert engem ez fogott meg leginkább.

A város köz- és középpontja a főtér, melyet a Domkerk monumentális székesegyháza ékesít.
Ez a templom helyet ad egyfajta protestáns egyházközösségnek. A város szeretett volna egy barátságos és nyitott templomot ezért mindig nyitva van. A zene fontos szerepet játszik, így például minden szombaton délután koncertet tartanak, melyen a környékbeli zenekarok mutathatják meg magukat.

A másik igazán szívemet melengető látványosság a Kasteel de Haar. Bár borsos a belépő: 12,5 euro,  a parkba pedig 3,5 euro, de azt hiszem az élmény megfizethetetlen.
A középkori várat a Haarok alapították a 14. században. A 15. században a vár nagy részét a püspök és a város közötti harcokban lerombolták, de később újjáépítették, majd a 19. század végén  a fiatal tulajdonos, báró Etienne van Zuylen Nijevelt az ősi stílusban helyreállítatta. Az újjáépítésre Pierre Cuypers építész kapott megbízást. A húsz évig tartó rekonstrukció után a vár példa nélküli Európában. Ez magában foglalja nem csak az építészet, hanem a belső tereket és kerteket is. Még a kápolna és a falu is részt  is felújították, így tényleg egy egyedülálló várat láthattunk délelőtt.
Báró Étienne feleségül vette a francia Helene de Rothschild bárónőt. Ez a házasság tette lehetővé az álma megvalósítását, hogy feltámassz a kastélyt. A cél az volt, tökéletes képet  kapjon a vár. Olyat,  mint korábban volt.


Zocherpark
Utrecht városa várváros volt, egészen a 19. század elejéig, és mai napig középkori sáncok veszik körül. Mivel a falak elveszítették katonai funkciójukat, az egykori városi tanács jóváhagyásával lerombolták. Az önkormányzat ezután 1830-ban megbízta az építészt JR Zochert, hogy ide építsen egy parkot azzal a céllal, hogy a város lakóinak teret adjon a gyaloglásra és a sétára. Akkor még a neve is úgynevezett "séták" parkja volt. Ma a park neve Zocherspark / Singelgebied. A közel öt kilométer hosszú, keskeny park olyan, mint Wilhelmina, egy nemzeti emlékmű.
A Zocher Park egyik legrégebbi nyilvános parkja Hollandiának. A monumentális parkban számos idős fa mutat vissza az építkezés idejére 1830-1870-es évekre. Több mint 400 fa díszíti a  parkot több mint 100 éve! A parkban vannak rendszeresen rendezvények is, ezzel is csalogatva a vendégeket.

Vismarkt, Oude gracht Bakkerburg és Oude Gracht Vieburg:
A régi csatorna és a híd. A mintegy 100 méter hosszú utca a Városházát és a Maartensbrug keleti oldalán lévő csatornát kapcsolja össze egy híddal, a Baker híddal. A híd az Öreg-csatornán ível át, mely a korábbi Rajna folyóból származik.

A híd eredetileg Utrecht "együtt" hídja volt. Fiatal szerelmesek ide jártak, mert minden egyes vasárnap koncert volt a hídon. Mindenki itt találkozott a hídnál és Heul Heul néven hívták egymást, majd csókolóztak.
A régi csatorna alapjait nagyjából 1000 körül már lefektették. Keletre állt a vár, Nyugaton a kastély virágzó kereskedelmi negyede, a Stathe. A híd a püspöki palotát és a császári palotát kötötte. Már a 13. század elején ezen a helyen, a vár lábánál forgalmazott hal és a halpiac a legrégebbi piaci Utrechtben.
Itt volt található a helyi piac is, a kereskedők portékáinak szárazon tartására a csatorna mentén kirakodó helyek kerültek kialakításra. Az egykori piac, és az utolsó üzlet bezárta kapuit 1970-ben.
A korábbi kirakodó helyeken most több pincét találunk az ún. rakparton.

A városnak két szélmalma is van, a Rijn en Zon az Adelaarstraat címen, és egy másik, a De Ster is 20. század elejétől díszíti a várost.

Kulturális szempontból érdekesség még a sok-sok múzeum is:
•    Aboriginal Art Museum
•    Centraal Museum (művészet és várostörténet)
•    Museum Catharijneconvent (A keresztény kultúra és művészet története Hollandiában)
•    Nemzeti Múzeum "a zenélő órától a utcai orgonáig", (a mechanikus zenélő szerkezetek századai)
•    Vasúti Múzeum (a holland vasút története)
•    Pénzmúzeum (abban az épületben, ahol a holland pénzérméket verik)

De ha valaki nem múzeumkedvelő, a városban sétálgatva is nagyon sok szép, érdekes, és építészetileg remek épületet találhat.
Utrecht egy igazán kedves kis városka Hollandia közepében, ajánlom mindenkinek aki erre jár, mert a többi kisvároshoz képest (bár azokat sem szeretném leírni, mert mindegyik tartogat szépséget) ez a város sokkal kiemelkedőbb, izgalmasabb, és tényleg bűbájos.





Utrecht jövője


Bár várak, hidak, szélmalmok segítik a régmúlt felidézését, a jövő is igazán előkelő helyet kap ebben a sokszínű, és gazdag városban.
A művészeteknek éppúgy, mint a tudománynak tisztelegnek az Utrechtiek. Utrecht egy nyüzsgő város Hollandia földrajzi középpontjában. A 300.000 lakosú Utrecht a negyedik legnagyobb város, és nem kevesebb, mint egy-hatoda a lakosságnak diák, tehát igazi diákváros. A tudományt maga az UU, azaz az Utrechti Universitat képviseli, melynek másik neve az Euroscholars.

A város szélén található az Utrechti Egyetem, Európa egyik vezető kutató egyeteme, nemzetközileg elismert magas minőségű, innovatív megközelítésű mind a kutatásban, mind az oktatásban. Szélesebb spektrumát kínálja a tudományágaknak, 7 különböző karon több, mint  30.000 diák tanulhat. 1636-ban alapították, és az ösztöndíjaknak köszönhetően interdiszciplináris oktatási rendszerben kutatják a biokémia és a biofizika, az emberi jogok és a kulturális tanulmányok témáit.
A campuson vannak hallgatói lakások, modern építészet, egy nagy könyvtár (62 kilométernyi könyvvel), gyönyörű botanikus kert és az Olympos sportközpont.

De hol lakik ez a rengeteg diák?
Hát lássuk csak. Az első legizgalmasabb kollégium a Casa Confetti: Az épületben 257 önálló 1 szobás lakás, 14 lakás 4 diák életterét biztosítja és 20 lakás 3 diákos.  A másik igazán színes, és még elviselhető lakásmegoldás az ún. Student Husing Rainbow Contieners a Bolognalaanon. Ezek konténerházak, de külsőre olyan barátságosak, hogy elvesztik konténerjellegüket azonnal.


És ha már ezeknél a modern építészeti megoldásoknál tartunk, akkor az egyetem után a vállalkozásoknak helyet adó De Cope Utrechtet (Papendrop) nézzük meg a Papendorpseweg 53-59 alatt. Itt a város nevesebb vállalatainak irodái találhatók.

És akkor következzenek tovább az érdekes épületek:
Rietveld Schröder-ház: http://www.youtube.com/watch?v=qLHCYeswxuI&feature=player_embedded
Nem meglepő, hogy a háznak helye van az UNESCO világörökségi listáján. Ez az építészeti remekmű elnyerte De Stijl díjat, köszönhetően a páratlan belső és külső munkát tekintve, melyet Gerrit Rietveld designer és építész tervezett.

Rietveldet 1924-ben megbízta meg a különc Truus Schröder. A terv egy egész otthon, és egy extravagáns kísérlet volt egyben. Az egész épület egy három dimenziós, aszimmetrikus kompozíció. Jellemzője, hogy zökkenőmentes belülről kívülről, érts ezt úgy, hogy minden letisztult, főként a vonalak és a színek. A ház főbb jellemzői az alkalmazkodóképesség és a multi-funkcionalitást. Az első emeleten van egy nappali flexibilis falakkal, melyekkel meg lehet osztani a teret. 1925 és 1933 között, Gerrit Rietveld részére volt egy stúdió, a földszinten. Hilda, Schröder felesége, halála után adományozta a házat a Rietveld Schröder Ház Alapítványnak.
De a sarkon, a Erasmuslaanon további két Rietveld lakóház épült, későbbi időpontban, mint a szociális lakás kísérlet. Mindkét épület példaértékű az új épület megoldásokban. Igazán minimalista és funkcionális.

Másik igazán érdekes épület a Dick Bruna ház: http://www.youtube.com/watch?v=V52ZBZb1Rsc&feature=player_embedded

Ki nem hallott még Miffyről? Én sem, de a cuki kis nyusziról már igen. További életre keltett állatkái például Poppy Pig és Boris Medve, vagy a "Fekete Medve" a Little Black Bear. Dick Bruna 1952-ben kezdett dolgozni a Georges Simenon, a plakátokat tervezett könyvekhez illusztrációkat készített, annyira, hogy még ma is keresettek a gyűjtők körében.

De hogy beszéljünk egy kicsit a vallásokról is, a Modern Mosque-ról senki nem gondolná, hogy egy iszlám minaret.
És csak ámul és bámul az ember, hogy egy városon belül milyen nyugalomban és békében fér meg a múlt és a jövő, a vallás és a tudomány. Csodálatos keverék, és mégis minden egységben. A következő cikkben bemutatom a múltat is nektek.
Eddigi legkedvesebb kirándulásom eddig Hollandiában. A legkellemesebb élményekkel, városnézés közben hazai szendvics majszolással, sok nevetéssel, napsütéssel. Remélem mindenkinek legalább ilyen kellemes tavaszi hétvégéje volt.
További képek

Rituálék

Az ember nem is gondolkodik el azon, mennyi mindenhez ragaszkodik, amíg ezeket a dolgokat otthon hagyva el nem indul egy másik helyre. Most kezd bennem is letisztulni, hogy mit hagytam otthon. Eddig annyi külső hatás ért, hogy nem is volt időm, energiám elgondolkodni azon, hogy hogyan is van ez a költözéssel. De ma valahogy megrohant az az érzés, amit valószínű mások honvágynak hívnak, én a rituálék hiányának.

Ugyanis péntek van. Ez nálam otthon is a takarítás napja. Így amikor reggel felkeltem, azt kell, hogy mondjam, hogy automatikusan alvós szerkóban nekikezdtem a takarításnak. És mindent szépen notóriusan, pont ahogy otthon szoktam. Kifelé haladva a lakás legbelsőbb zugából, a hálóból. Megvetettem az ágyat, elraktam a ruhákat, porszívózás, portörlés, felmosás, ajtó becsuk. Aztán jött a nappali. És így sorban haladtam a konyha, fürdő befejezéséig. Amikor készen lettem, jött a jól megszokott kávé-cigi kombináció. És délután egy lett.

És itt jutott eszembe, hogy most a Zsaninál kávéznék. Bekopognék az ajtón, Putingom már kis éles hangon ugatna, és riszáló farkincával, remegve harapdálná a kezemet, üdvözölve, hogy megjöttem. 
Vagy nyáron a megszokott kilenc órás torna után leugranánk az Eszterházi kávézóba és süttetnénk magunkat a Duna-parti napon egy-két órácskát.


És jöttek sorra a gondolatok. Bodzit már nem elemzem tovább mert sokkot kaptok. De nagyon-nagyon hiányzik. Aztán bevillant hirtelen, hogy mért volt tegnap este  is (csütörtökön) hiányérzetem. Hiszen ez a Judy beauty nap, amit ha lefordítok, a csajos nap. Vagy maszkolós-szőrtelenítős este, vagy Szandival valahova beülős, vagy otthon csacsogós este.

És akkor mondom tovább. A minden napi egy-két, száz mondatunk megvan Mucival, de valahogy hiányzik az a heti két-három alkalmom, amikor telefonon szóáradatba estünk, és azt vettük észre, hogy megint fél órája pofázunk. Vagy amikor felruccantam néha-néha esténként, akkor Panzikám (igazából Nina) szétnyalogatta a fejemet.

A munka ugyanaz mint otthon. Hívnak sorra az ügyfelek, és néha azt sem tudom, hogy hova kapjak, de azért egy-egy napon megálltam egy órácskára, és csak csörögtem egyet Frodó haveromnak, hogy  Kávé valahol? És fél óra múlva megpróbáltuk a magunk formájára alakítani a világot, ha csak egy órára, de akkor is. Vagy a fél három környéki anyukám érkezése. Csak egy fél órára ugrott be meló után, mert sietni kell haza apámhoz (bár 34 éve házasok, de hát a megszokás nagy úr).

És a végére hagytam a legrégebbi rituálét. A vasárnapi anyu-ebédet, a jó kiadós leves-második-süti-kávé-cigi kombinációt, és a már elmesélt vasárnapi megszokott tévézést, cigizést, klubbozást.


Szóval azt hiszem, ez a honvágy. Nem a helyek, hanem a megszokott, berögződött mindennapi dolgok hiányoznak és a személyek. De kapok kárpótlást Gergőtől és Hollandiától egyaránt, csak az mégsem ugyanaz.:-) Egyszer biztos majd itt lesznek megszokott dolgok, és ha hazamegyek majd ott lesznek hiányérzetek. Most még fordítva van.

Saját bloglista