Esküvőszervezés külföldről

Hát lassan közeleg a nagy nap. Sokszor elgondolkodom - és bocsánat azoktól, akik munkájába most belerondítok - hogyan lehetséges az, hogy valaki nem tudja megszervezni a saját esküvőjét, hanem felfogad valakit ezért.

Nekünk azért a külföldről szervezés maradt, mert ugyan lehet, hogy egy éve Ausztiában dolgozunk, és élünk, de a rokonság mind Magyarországon van, és a mi szívünk is oda köt minket, ezért a helyszín Magyarország marad. Viszont ez a szervezésben kisebb-nagyobb fennforgást okoz, mert hazarohanni, vagy intézni innen kintről valamit, egy kicsit körülményesebb, mintha helyben vagyunk.

Lehet, hogy én vagyok túl konzervatív e tekintetben, de én tudom, hogy mit és hogy akarok, kiket akarok stb. Ezt más, egy idegen helyettem nem tudja eldönteni. És szerencsés vagyok, mert a csillagok úgy intézték, hogy mindenhez van egy ismerős, rokon, aki megkönnyíti az életem.

Nálunk könnyen mentek a dolgok amúgy is, mert tesóm egy 4 csillagos szállodában dolgozik, Így a helyszínről percek alatt döntöttünk. 


Az ételek választéka rajtunk múlt, és igazán gyorsan kiválasztottuk ezt is, hogy mi az, amit mi is szívesen megennénk, és mi az, amit mások is általánosságban szívesen fogyasztanak. 
Nem lesz nagy esküvő, mert a mi terveinkben az áll, hogy azokkal akarjuk megosztani a nagy napot, akik igazán közel állnak hozzánk. Legközelebbi rokonok, akik ott voltak velünk jóban-rosszban mindig, és a legjobb barátok.

De jöjjenek az apró részletek:
Ruha: férfiaknál igazán gyorsan megoldódik egy fekete öltönnyel, egy fehér inggel, és egy esküvőhöz passzoló nyakkendőben. G. kijelentette, hogy nem kér virágot, így ez lemarad a csíkzsebből.
Én is biztos voltam benne, hogy milyen ruhát akarok, de ehhez képest azért történtek változások. 
Először G-vel mentünk el kettecskén ruhát nézni. Jobb híjján, hiszen általában anyukákkal, barátnőkkel mennek el az emberek, de itt a rokonoktól távol csak mi vagyunk ketten egymásnak, és végülis kinek is akarok a legjobban tetszeni, ha nem neki. Tény, hogy kb. 30 ruhát próbáltam fel, de amire azt gondoltam volna, hogy olyat szeretnék, az nem is állt jól.


 A derékig szűk, és a sellőruhák maradtak a kosárban. Aztán elmentünk anyukáékkal is, és maradt a derékig szűk, alul A vonalú ruha. Nem is értem minek mentünk még máshova, mikor a második helyen megtaláltuk az igazi ruhát, de végül visszamentem és lefoglaltam. Egyszerű, mindenféle kliséktől, csicsáktól mentes. Amilyen én vagyok, egyszerű, de mégis ad valami nőiességet.
Lila kiegészítőkkel dobom majd fel. Lila cipő, lila derékpánt, lila ékszerek. Menyasszonyi fátylat is rám aggattak, de úgy éreztem magam , mint a halott menyasszony a mesében, úgyhogy szó sem lehet róla.
Vacsi után  pedig úgyis átöltözöm, így nincs gond a menyecskeruhára. Egy szoknyácska, egy csőfelső, és már jöhet is a buli.

Haj: G egyértelművé tette, hogy konyot kér, és hogy a frufrum az arcomba lógjon, mert ő úgy szereti. Talán nem is találkoztam még ilyen pasival, aki ennyire tudja, hogy mit akar látni az oltárnál. De örülök neki, mert ez segítség nekem is, hogy megmondja, hogy mikor lát a legszebbnek. Így konyt lesz, amúgy Juditos lazaságban, és frufru. 

Smink: ritkán sminkelem magam, mégis ezen a napon illik kicsit másképp kinézni, és idegen szemek szerint igenis jól áll, és "csajossá" tesz a szolid smink. És tesókám összebandázott egy mestrsminkessel a munkahelyén, így helyben kapom a szép make up-ot. Pipa

Asztal díszítés: azt hinné az ember, hogy jaj de nagy munka. De a szállodának vannak székszoknyái és terítői. Színben megállapodtunk, hogy lila, így már csak egy kis különlegesség kell az asztalra és kész is a díszítés. Vázában egy-egy szál virág, a lila zselégolyók közé. Lila szalvétából szivecske formázva a tányérokban, pár lila mécses, pár üveggolyó, és már kész is. Kb. 5000-ből megúsztuk.
Egyszerű és elegáns, valami hasonló lesz nálunk is.

Fotós: egyik kedves, gyermekkori ismerősöm. Ismer, belém tud képzelni dolgokat, figyelmes, barátságos. Mi mást kérhetnék: Pipálva


Zene: a régi szórakozóhelyünk egyik D.J.-jét kértük fel, aki sajna nem tud jönni, de ajánlott minőségben megfelelő másik szórakoztatót, így remélem ez is megoldódik igen hamar.

Sütik: anyukámék átvették a tortával együtt a feladatot, mert azt mondták, olyan gyorsan lerendeztünk hugommal mindent, hogy legalább ezt hagyjam meg nekik feladatnak. Úgyhogy finomabbnál finomabb házisütiket fogunk majdszolni, és ajándékozni. 

Ajándékok: Merthogy megvettem már az ajándékdobozokat is a násznép sütiellátása végett, kisebbeket-nagyobbakat lila díszítéssel, és "Köszönjük, hogy velünk ünnepeltél" felirattal. Ez a minimum, ha már 60 ember eljön az esküvőre és veszi a fáradságot, hogy 100 km-eket utazzon, és szépruhába tuszkolja magát. Még az is lehet, hogy ültetőkártya helyett mézeskalács sziveket gyátrunk csomagolva mindenki nevével és az esküvő időpontjával. Hazavihetik emlékbe, vagy éppen meg is ehetik, mindenkire rá van bízva.

Szertartás: semmi templomi, kihelyezett polgári. A szálloda zöldterületén, egyszerű, gyors, és mégis idilli. Ez 22500 Ft-ot kóstáll.

Gyűrű: két hónappal az esküvő előtt még nincs gyűrűnk. Nem azért mert nincs választék, vagy mert nincs jó ár, szimplán nem volt időnk és lehetőségünk együtt elmenni megrendelni. De végül múlt héten dűlőre jutottunk. Aranyat vittünk, így csak a munkadíjjal kell számolnunk (összesen 60 ezer körül), és a múltban kapott, örökölt aranyak tovább élnek a gyűrűinkben. Klára érti a dolgát, és nagyon segítőkész volt. Köszönjük neki előre is.


A lényeg, hogy ha tudom, hogy mit akarok, és milyen minőségben, akkor az esküvőszervezés nem kín, hanem tervezgetés, és öröm. Nekem legalábbis nem jelentett plusz energiákat, és kínt.
G pedig örült, mint minden férfi, hogy csak a kötelező elemeknél vontam be. Úgyhogy most mindenki boldog, és remélhetőleg minden rendben fog zajlani. Majd júliusban feedbackelek.



Hova tűntek a régi barátok......

Furcsa dolog külföldről kapcsolatokat építeni. Főleg ha nem tudsz rendszeresen hazajárni.
Ugyan megvannak az internet adta lehetőségek: skype, facebook, msn, de mégis a személyes kapcsolattartás egyértelműen csorbul.

Amikor elmentünk Hollandiába, még megvolt a rendszer. Folyamatosan be voltam jelentkezve Skype-ra, és a szokásos csütörtöki kávézás, ami otthon megvolt a csajaimmal, működött a neten keresztül is. Mindenkivel sikerült egy rendszert kialakítanom. Az egyikkel délelőttönként traccsoltam, a másikkal csütörtök esténként, a harmadikkal heti háromszor különböző időpontokban, mikor hogy alakult. A családdal minden nap. És aztán ahogy ide kerültünk Ausztriába felborult minden a munkának köszönhetően. Egyszer délelőttös, egyszer délutános voltam, egyszer szabadnapos csütörtökön, aztán két hetet is dolgoztam. Szóval nem volt egy előre lefixálható időpont, amikor tudtunk volna beszélni.



Aztán elkezdtem rendszeresen hazajárni. Volt akivel sikerült rendszeresen találkoznom, volt akivel csak néha-néha. Mégis éreztem, hogy megvan a kapcsolat. 

Aztán teltek-múltak a hónapok, és azt veszem észre, hogy nem keresnek. Mindenkinek megvan a saját élete, és úgy néz ki, hogy ezzel a távolsággal én kikerültem belőle. Nem vagyok a mindennapi életük része már, és így lemaradok rengeteg dologról, ami nekik fontos. Nem tudok segíteni, ha épp rossz passzban vannak, nem tudok örülni, ha rájuk mosolyog először a kislányuk, vagy nem foghatom a kezüket, amikor anyukájuk kórházba kerül. Vajon rossz barát vagyok, vagy csak  nincsenek meg a lehetőségeim?

Előre és utólag is bocsánatot kell kérnem mindegyikőjüktől, de nem direkt vannak ezek a dolgok. Nem azért van ez így, mert nem jutnak naponta eszembe, vagy mert nem érdekel, hogy mi történik velük. És biztosan ők is így vannak velem, csak szimplán túl messze vagyok ahhoz, hogy minden olyan legyen, mint régen, amikor 3 percre megközelíthető voltam fizikálisan.

És lássuk be, más az, ha az ember neten ír pár sort, vagy épp csacsog pár mondatot, és más az, amikor odatelefonálsz a másiknak, hogy most nincs kedved semmihez, és 10 perc múlva az ajtóban áll egy üveg borral és egy chips-szel, hogy jött meghallgatni, miért is nincs kedvem semmihez.

Vajon helyrehozható ez, vagy el kell fogadnunk, hogy megváltozott a barátság minősége? Abban biztos vagyok, hogy továbbra is barátaim ezek az emberek, de el kell fogadnom, hogy változik az életünk, és már nem ugyanaz a minőség érvényes a kapcsolatunkra, mint régen.

Bár igényem lenne rá, mégsem követelhetek semmit. El kell fogadnom, hogy távol tőlük kevesebb jár belőlük. És biztosan ők is hasonlóan éreznek.

De higyjétek el, hogy a barátaim vagytok, és azok is maradtok mindig, akármilyen messze is legyek. Mert nélkületek nem teljes az élet. Kell, hogy tudjak rólatok, és hogy ti is akarjátok, hogy én tudjam, veletek mi van. Kell, hogy szemtanúi legyetek az életemnek.
Puszi

Saját bloglista