Milyen aljas külföldön sajátjával a magyar

Sajnos azt kell, hogy mondjam az elmúlt két év tapasztalata alapján, hogy szégyen, hogy hogyan képviseljük magunkat mi magyarok külföldön.

A munkahelyemen „szerencsém” volt két magyar főnökkel is együtt dolgoznom. Az egyik jobban féltette az állását, pozícióját mint a másik.  Megfélemlítéssel mindkettő jól megtartotta azt.
Egyikük úgy intézte az állása megtartását, hogy csak olyanokkal vette körbe magát szakmailag, akiknek nem volt hasonló végzettségük, és szinte nulla nyelvtudásuk, így esélyük nem volt magukat bármilyen módon is megvédeni a főnök negatív viselkedésétől.
Ha pedig mégis értelmes ember került a rendszerébe, akkor azt vagy addig kínozta, míg félelmet nem keltve behódoltak, vagy aki mert saját véleményt formálni, azt kirúgta.
A másik szimplán csak nem bírt a feladatával és az osztrák/német főnökséggel megbirkózni, így végül felmondott.

Folyamatosan azt tapasztaltam a munkahelyünkön is, hogy a magyarok aljasabbak, mint bármely más nép. A szlovák, szerb, lengyel a sajátját nem bántja, inkább másokat próbál meg kipicsázni. A török, szír csak végzi a dolgát, és ha hagyják, akkor nem árt neked. De vigyázz, ha aláteszel, mert az iszlám átok elég mérges. De a magyar a legalja. A saját fajtájának tesz alá ahol csak tud, és mégcsak nem is vár el érte előléptetést vagy bármi pozitív dolgot. Szimplán élvezetből teszi. Apró példák: konyhás beköpi a magyar mosogatót az osztrák főnöknél, hogy a legkeményebb munkanapon nem volt idejük az fakanalakat újramosni (semmi bajuk nem volt előtte sem). És hasonló ezer ilyen példát tudnék felhozni.
Van aki azért utál mai napig, pedig hát lassan három hónapja nem találkoztunk, és előtte is mindig váltásban dolgoztunk, mert a magyar főnöknőm amikor meg akarta őt félemlíteni a kirúgással, azt mondta, hogy a másik magyar kolléganő is javasolta. Ő meg kérdés nélkül utál. De nem a szemembe,hanem a hátam mögött. Szememben cuki édes együttérző szőke kis kolléganőt játszik, aki ha baja van, hozzám jön kérdezni, hogy hogy csináltam én ezt annó.
  
Na ez a magyar. ÉS mivel Bécs környékén és Burgerlandban eléggé koncentráltan van jelen, ne is álmodj álom munkáról, magyar nélkül, ahol csak te vagy, a tudásod, és tiszta lappal indulhatsz.

Most még ezek a magyar-magyar közti viszályok a melóhelyen nem érződnek annyira, hogy ránknyomták volna a bélyeget. Még nem mondják azt, hogy AH, magyart nem fogalkoztatunk, mert aljas. De ahogy a török lusta, úgy egyszer mi is megkapjuk a saját kis „ALJAS” jelzőnket.

És akkor a másik bizonyíték a fórumok. Nyitják sorra a fórumokat, melyek úgy hírdetik magukat, hogy segítünk. És jonnek a jelentkezők, mert szinte mindenki menekül otthonról. Informáltak és informálatlanok, nyelvet tudók, és tudatlanok. Mindenfélék. És mi nem segítünk ezeken az oldalakon, nem véleményeket osztunk meg, hanem szapulunk, lehurrogunk, kitaszítunk.

Mi akik itt vagyunk, és így vagy úgy, segítséggel vagy anélkül ide kerültünk, és tapasztalatokat szereztünk, MI NEM SEGÍTÜNK. Pedig bárhogy is kerültünk ide, épp azért kellene segítenünk. Vagy azért, mert nekünk is segített annó valaki, vagy azért mert nekünk senki, és milyen jól esett volna. De (tisztelet a kivételnek) a nagy többség nagyképű, lenéző, és arrogáns azzal, aki most indulna, és még tudatlan.
Én nekik kezdtem el a blogomat írni, és érdekes, hogy még senki nem cseszett le, hogy miért írtad le, hol nézegessek állást, hol találok nyelvsulit stb.-stb. Én maradok ennél a fórumnál, és tartom magam ahhoz, hogy bár nekünk is segítettek, de keveset, én mégis a tudást, a tapasztalatot szívesen adom át. Mert ha csak egy embernek ezzel egy könnyebb ügyintézést, napot szereztem, már megérte.


Azért végszónak idetenném. Van még remény, mert vannak olyanok, akik tudnak kedvességet adni, és tudják fogadni. Aki meg tudja köszönni, ha segítesz, és aki szívesen segít önzetlenül. De azért nagyot kell merni a mintavételhez, hogy egyet-egyet fel tudjunk mutatni.

4 megjegyzés:

  1. Kedves Judy,

    én köszönöm neked, hogy leírtad a bejelentkezési eljárást a lakáskereséstől a Meldezettel től az Anmeldebescheinigung ig, mert még nem tudtam. De most már tudom, szóval Danke Dir, vielen vielen Dank! :))
    (én Stuttgart ból szeretnék közelebb költözni kishazánk hoz (család miatt), és ezért gondoltam h Niederösterr. ben nézek munkát, és odaköltözök)

    Nur kurz dazu... annyival kiegészíteném írásodat, hogy az én tapasztalatom az, h Stuttgartban pl a stuttgarti magyar klub baromi jó, hallatlanul jó a közössége, minden héten pénteken és szombaton van néptáncos, népzenés összejövetel, a hazai pálinka mindig előkerül ezeken a jókedvű mulatságokon, és a kint született fiatalok jól beszélnek magyarul, sőt jól néptáncolnak, és nagyon büszkék magyarságukra. Persze, hiszen mit látunk: Stuttgartban minden nemzetiség összetart: a szerb nagyon segíti ki a szerbet, a pakisztáni a pakisztánit, kinti török a hazai törököt, stb stb. így mi is összetartunk.) De van München ben is magyar klub, bár ott nem voltam.

    Másik dolog: A német nyelv sokkal nehezebb, mint pl az angol, vagy francia. Rendesen megszenvedtem én is vele. Rengeteget olvastam németül, a nagy fehér kocka Stadtsbibliothek ben állandó napi könyvmoj voltam, hogy tökéletesen megismerjem a német nyelv struktúráját, kifejezésmódját, hogy azonnal "Zack" máris németül tudjak gondolkodni, hogy ezt hogyan fejezem ki. Mert a német nyelv egy nagyon logikus, nagyon jól felépített alapos, komoly nyelvtannal rendelkező nyelv, és erre épült a kultúrájuk is, ha megfigyeled milyen jól szervezett , jól strukturált. Tehát:

    Szerintem a kinti magyarok, ha arrogánsnak tűnnek a frissen érkezett nyelvet alig tudó tájékozatlan honfitársaikkal, az csakis azért lehet, mert Tiszteletlenségnek veszik azt, hogy úgy semmi utánajárás, alapos hazai nyelvtanulás nélkül oda ki mernek menni. (a Dialekt ekről, Mundart okról nem is beszélve.) Felkészületlenül tehát. Hiszen mindenért meg kell szenvedni az életben, és Önerőből kell saját felelősségre utat törni. (és nem másoktól várni a boldogulásunkat, hanem előtte már egy évvel mindestens rákészülni! )

    Legjobbakat! Sz.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a véleménymegosztást. Örülök, hogy van még pozitív visszajelzés, gondolkodás is bennünk. Neked is a legjobbakat. Judy

    VálaszTörlés
  3. Teljes mértékben igazat van, mi svájcban élünk, de itt is detto ugyanaz a helyzet.
    Nekünk ha módunk és lehetőségünk van, segítünk másnak, maradunk magyarok.
    De persze itt is mindenféle nemzedék összetart, csak a magyarok nem. Meg sem szólalnak magyarul.
    Szégyen

    VálaszTörlés
  4. Azért az éremnek több oldala van. Én személy szerint húsz embernek adtam meg az osztrák nyelvtrénerem elérhetőségét. A húszból kettő (!) jutott el odáig, hogy küldjön neki egy sms-t érdeklődve. Egy nem volt, aki találkozott volna vele és azt mondja, ohgy jó, nem jó, jó de nem nekem, olcsó, drága stb.

    Ezek után úgy vagyok vele, hogy én tudom anyelvet a többi meg oldja meg.

    VálaszTörlés

Saját bloglista